Nemrég a túlzottan magabiztos elvtársak valódi arcának bemutatása kapcsán hatalmas műfelháborodással, mint csaholó hiénacsapat eredtek nyomomba a velük hasonszőrűek, és kommentjeikkel egymást licitálva próbáltak provokálni.
rodosto1|2012. márc. 5. 22:50|6 komment, szólj hozzá te is!
Soha oda ne eresszük, ezt a fajtát ahol hatalom van.
rodosto1|2010. febr. 18. 19:09|4 komment, szólj hozzá te is!
közélet
Most viszont egy éjszakára ott is aludtunk.
azoknak akiknek van hol lapátolni.
Gott schütze Sachsen! Isten Óvja Szászországot!
rodosto1|2010. jan. 19. 17:38|2 komment, szólj hozzá te is!
közélet, politika
Hangzott el múlt hét péntekjén a drezdai Semperoper operabálján Prof. Dr. Kurt Biedenkopf volt tartományi miniszterelnök szájából.
Kettős születésnap Soókyéknál
rodosto1|2010. jan. 17. 17:58|4 komment, szólj hozzá te is!
család, életöröm
Törpapa a ma már absztinens, üldözési mániás nyugdíjas katonatiszt, tudomásunkra hozta a korábbi hadtestéről készített film megtekinthetőségét.
Mi ( ÉRTÖ-k) itt köszöntöttük az új esztendőt...
rodosto1|2010. jan. 1. 17:36|1 komment, szólj hozzá te is!
helyi közélet, életöröm
…és kívántunk mindenkinek értékes lehetőségeket a következő évre.
2009. december 25 délután
Karácsonyi üzenet ami a NÉPSZABADSÁG-ban hírdetésként jelent meg
Miben különbözik a két kép egymástól?
rodosto1|2009. dec. 21. 0:23|még nincsenek kommentek, szólj hozzá!
életöröm
Semmiben.
Ma új fogalmat tanultam: Überzeugungstäter, azaz „meggyőződésből tettes”.
rodosto1|2009. dec. 20. 15:38|még nincsenek kommentek, szólj hozzá!
közélet
A régészkirándulást a diákkocsmában csengettük le.
Az egész napos terepkutatás, friss levegő után jól esik egy korsó sör, unikum mellett visszaemlékezni, összegezni új célokat eltervezni. Ehhez igen alkalmas az egyetem melletti füstös, zajos hangulatos kocsma ambientje. Kicsit kilógunk az átlagéletkorból, de diákkocsmák sajátja, semmin sem csodálkozni. Csak nekem furcsa gyerekeimnél is fiatalabb fruskákat és melákokat kerülgetni.
A hangzavarból akaratlanul figyelek fel a szomszéd asztal eleven vitájára, egy a bíráló tanártól a rosszul fogadott szakdolgozatról. A sérelmet tovább emlegetve egyszer csak felemlítődik, hogy készen van az a lista, rajta az említett tanárral akiért "... ha hatalomra kerülünk" elmegy majd a fekete autó. Most már erősen és tudatosan hallgatózom át fele bármennyire is nem tartom ezt ildomosnak.
A hatalomra ácsingózókról kiderül, hogy ők a két párt közül az egyikhez tartoznak, amelyek jövőre rendszerváltásra spórolnak, és amelyek közül egyik sem kormányzópárt, sőt amelyikről szó van most még csak nem is parlamenti párt.
A fiatal, izgatottan tervezgető asztaltársaság deja vu érzést kelt bennem húszéves távlatból.
Akkoriban sváb létemre frissen beiratkozott magyar demokrataként hályogkovács módjára vetettük be magunkat a rendszerváltoztatás sokak szerint (és lassan szerintem is) mások által eltervezett folyamatába. Mindezekre annak idején nem gondolva, ezért nem is izgattatva magunkat, csak változást vágyva tettük azt, amit tenni kellet és éppen lehetett.
Ami a szomszéd asztaltársasággal azonosnak tűnik, a fiatalság naiv hamvassága a lelkes tenni akarás és az elvitathatatlan jó szándék.
Mi akkor tudatosan szervezkedtünk és dolgoztunk a fennálló rendszer megváltoztatásáért, mert zsigereinkben éreztük, negyven évig szenvedtük a diktatúra fenntarthatatlanságát. Mert amit meg akartunk változtatni diktatúra volt, méghozzá azok közül is a legostobább a proletárok diktatúrája, még ha nem is mindig azok irányítottak, de színvonala mindenképpen proletár volt
Létezett a mi kis diktátorunkkal párhuzamosan egy jobboldali diktatúra az szellemi színvonalában egy napon nem volt említhető a mienkkel és ennek következtében legalább a gazdaság szabadon fejlődött.
Az általunk „élvezett” diktatúra totális volt, a gazdaság állami tulajdonon alapuló tervgazdaság volt, a munkahelyek mindegyikén ott volt a párttitkár. Az emberi szabadságjogok vallásszabadság sajtószabadság, szólási szabadság szabad lakóhely-választási lehetőség nélkül politikai berendezkedése egy párti diktatúra látszatműködésű parlamenttel.
Tehát ezt kellet megváltoztatni, de ebben a folyamatban vezérlőelv az volt, hogy mi demokraták szeretnénk lenni és nem dolgozunk a proli diktátorok piszkos módszereivel. Nincs erőszak, nincs nyilvánosság nélküli felelősségre vonás pártkatonasággal (munkásőrség), büntetőjogi felelősségre vonás csak bíróságok útján. Bár az elvtársak rettegtek és össze voltak csomagolva, hamar felismerték, hogy mi valóban mások vagyunk, ennek következtében visszapofátlankodtak. Igyekeztünk ennek meg is felelni úriemberként viselkedtünk, amiről mára kiderült, talán kevésbe kellett volna, mert ők a negyven év és az új rendszer háromszor négy évében nem voltak azok.
Nem volt világos politikai gazdasági célunk, csak azt tudtuk biztosan mit nem akarunk.
Azt biztosan tudtuk, hogy a proletárdiktatúra ellentéte a parlamentáris demokrácia és a magántulajdonon alapuló szociális piacgazdaság.
Azonban, most kell-e rendszerváltoztatás?
Szerintem nem!
De hadd soroljam, fel most mára virtuális szomszéd asztalnak miért nem kell tavasszal rendszert váltani.
A jelek szerint ezek a fiatalok a konkrét fizikai erőszakkal is konfrontálódnak az utcán, -ahova tüntetni, járni jó bulinak tetszik-, ami fokozza sérelmeiket.
Az hogy a rendőrség rendet teremt Budapest utcáin, és ez azoknak, aki csuklyás melegítőjükben kővel dobálják a rendőröket, vagy betontalpú irányítóbójákat vágnak a rendfenntartókhoz, lábszárának reccsenése még a filmtudósításban is kihallatszik az csupán egy parlamentáris demokráciában jogosítvánnyal rendelkező rendfenntartók feladatvégzése.
Országunkban húsz évvel ezelőtt szabad választások eredményeként létrejött rendszert nem kell leváltani.
Mert, ha elfogadjuk, hogy nálunk parlamentáris demokrácia van, a magántulajdonon alapuló szociális piacgazdaság van, azt nem kell „rendszer változtatni”.
Ennek bizony az ellentéte a diktatórikus berendezkedésű, egy politikai erő, (párt) által nem parlamenti eszközökkel vezetett ország.
Csökött demokrataként beleborzongok a listákra gondolva, amihez rendszerváltoztatás kell.
Pontosabban a rendszerváltoztatás utáni új rendszer borzaszt el. Ha listákkal közlekedő egy párt által utasított fekete autókra gondolok, akkor nekem, mint a kommunista diktatúra leváltásában közreműködőnek kell egy új rendszerváltoztatásra felkészülnöm, amely a szomszéd asztalnál ülők által létrehozni kívánt valami leváltásáért lesz.
Már csak egy kérdésem lenne.
Ha ifjú barátaim hatalomra jutottak, a listákon kívül elgondolkodtak-e azon, hogy négy év múlva lesznek e parlamenti választások.
Ha nem lesznek választások, akkor a kialakult diktatúrának magyar viszonyokat véve figyelembe van negyven éve.
Ha lesznek választások, akkor az európai gyakorlatot véve, három választási ciklus, azaz tizenkét év múlva buknak meg.
És biztosak lehetnek, ha a hatalomváltásnál divatba hozták a listák szerinti bosszúállást, akkor akár negyven év akár tizenkét év után következik be a bukásuk ők is, szereplői lesznek az akkori listáknak.
Ott a kocsmai szomszéd asztal átlagéletkorát tekintve, mindkét határidőt meg fogjak élni.
És azt a félelmet is, amit a mostani listaállításukkal keltenek a mai demokratákban.
Szégyellhetnénk magunkat
rodosto1|2009. dec. 2. 18:52|4 komment, szólj hozzá te is!
közélet, a, meg, Mi, Miért, módját, nem, találjuk, támogatásukra
De mit csináljanak azok akik valóban szolidáris jóléti munkával vannak elfoglalva és nem tudják figyelmünket munkájukra fókuszálni, mert idejük eszközük akaratuk nincs erre vonatkozóan?
Itt van például a mai NÉPSZABADSÁG közlésében Somos László, Kaposfő - és még négy falu - 57 éves papja
„Somos László másfél évtizede papja öt somogyi községnek. Munkája jelentős része abból áll, hogy a falvak 600 cigány lakójának sorsát megpróbálja jobbá tenni. Somos kuratóriumi elnöke egy - főképp Németországból támogatott - katolikus alapítványnak, ami élelemmel, tápszerrel, ruhával, gyógyszerrel és pénzzel segíti e falvak rászorulóit. Az alapítvány hat éve fenntart egy tanodát, ahol délutánonként 55 általános, és középiskolába járó cigány diákot oktat és korrepetál négy pedagógus. A tanodára roppant büszke a plébános. Már arra is, ahogy felépült: 12 millióba került volna, de kijött feleannyiból, mert sokan vállaltak a kivitelezésben ingyenmunkát. Somos arra is büszke, hogy a tanoda diákjainak egyike sem bukott évismétlésre, az idejárók kijárják a nyolc osztályt, és tovább tanulnak. Ez komoly eredmény, miután a tanoda a legnehezebben kezelhető gyerekeket veszi fel."
És akkor még nem beszéltem az Alsószentmártoni plébánosról, aki szintén évtizedek óta végzi albertschweitzeri lelkülettel testvéri együttműködését az ottani cigányemberekkel.
Hogy miért szégyellhetnénk magunkat, jómagamat is beleértve itt Magyarországon?
Nos azért, mert mindkét plébánost más országi, jelen estben mindkettőt éppen németországi illetőségű alapítványok támogatják.
Mi miért nem találjuk meg módját a támogatásukra? A németeket nem nyomasztja a mi gondunk. A cigány-probléma mi sarkunkban nyomuló folyamatosan dagadó problématömeg. Ha valakinek érdeke mit szolidáris kötelessége lenne a cigányság helyzetén változtatni az a mi, a magyar többség dolga lenne.
És ezek a plébánosok és még sokan névtelenek, akik a cigányemberek között élve várnák az anyagi, konkrétan pénzbeli támogatást ottani napi feladataik uralásához.
Miért kell spanyolországi szerzeteseknek Esztergomban cigánymissziót fenntartani?
Náluk a pénzsegítség a legjobb helyen volna.
Hamis nyugatlommal dőlnek hátra, akik a költségvetés megszavazásával néhány rovatban cigány-intézmények, alapítványok önkormányzatok számára elhelyeztek nem is kevés összegeket. Ezek elköltése célba érkezése bizonytalan. Mondhatnám a mesebeli királyi udvar példázatát a királytól indított marék lisztből mennyi jutott a konyhában a kis kukta markába.
Megnéztem hány cigányok alkotta alapítvány vár ezekre a költségvetési pénzekre, nos, a Google keresőn abbahagytam három tömött oldal után.
Szomorúan állapítom meg kevés cigány fiatal megy majd vissza a putrik közé szociológus, vagy újságíró diplomával.
Azt is biztosan tudom, a plébános uraktól egyhamar nem érkezik támogatást kérő levél a közeljövőben.
Javaslat a Vár utca névnek eredeti formában való megörökítésére
rodosto1|2009. nov. 23. 13:28|még nincsenek kommentek, szólj hozzá!
múltunk
botzheim István
okl..gépészmérnök
okl..gazd. mérnök
polgármester, 1990-1994; 1998-2002
2085 pilisvörösvár
semmelweis köz 5/3
Tel./Fax.: /26/ 330-149
http://istvan.botzheim.hu/blog/ _
http://botzheimistvan.freeblog.hu/
www.istvan.botzheim.hu
Gromon István
Pilisvörösvár polgármestere részére
Tárgy: javaslat a Vár utca névnek eredeti formában való megörökítésére
Tisztelt Polgármester Úr, Kedves Pisti!
Örömmel tapasztalom, hogy a városfejlesztés fáradságos és sok odafigyelést igénylő munkája a finomhangolás is megtörténik. Már az utcák eredeti neve is felkerült, ott ahol van előzmény.
Annál szomorúbban tapasztaltam, hogy most már végleg eltűnt a Vár utca. A kérdés érzékenyen érint, mert kutatom a vörösvári várak történetét és helyszínét. Régészek véleménye szerint az utcák településrészek megmaradt elnevezése értékes forrás lehet.
A Vár utca neve két képviselő-testületi határozatban követhető nyomon:
„2/1900. II. 10.
Jegyzőkönyv
Felvétetett Vörösvár község hivatali helyiségében 1900. évi február 10-én a községi képviselő-testület által tartott rendkívüli tárgyalás alkalmával.
Határozat:
IV. A testület egyhangúlag és helyeslőleg tudomásul veszi azt, hogy KÖZSÉGÜNK HIVATALOS NEVE EZENTÚL NE VÖRÖSVÁRNAK, HANEM PILISVÖRÖSVÁRNAK NEVEZETESSÉK EL, az utczák pedig a következően neveztetnek el:
…. 15. A tó (Szent János-tó) melletti házak felfelé (sínek előtti utolsó utca): Vár utcza.
74 kgy. 3321. kig./1935.
Ettől kezdve már új utcanevek szerepelnek, s a házszámok is utcák szerint növekednek (1-től.)
1. Fő út
2. Piliscsabai u.
3. Várkert u.
4. ……”
A jelenlegi „Várkert utca” nem volt mindig ilyen rövid, szemmel láthatóan folytatása volt a mai Piliscsabai utca. Az eredeti utat a később épült vasút nem vágta el.
Szemléltetésül mellékelek egy „Google Eardh” képet a területről:
Szemléltetésül mellékelek egy „Google Eardh” képet a területről

A mai Piliscsabai utca ugyanakkor szintén nem túl régi, a Buda- Bécs postakocsi út egy szakasza lehetett: „Ezt a fő közlekedési utat Budáról Vörösváron át Bécsbe Mária Terézia építtette 1749-ben.”
Vélhetően ezt az állapotot mutatja a II: katonai felmérés 1857-1863-ból. Az alábbi képen éppen ezt a szakaszt láthatjuk.

Az, hogy ez a központilag (államilag) épített út a Bécsbe vezető legrövidebb nyomvonalat kereste, abból látható, hogy a Vörösvárról eredetileg Szentivánra vezető útszakaszt (mai Bem utca, „Huny”) nagyjából a mai Fetter kocsma környékén elhagyja és határozottan nyugat felé fordul miközben az eredetileg ebbe a „Huny” felé tartó és abba torkolló alapvetően helyi közlekedést szolgáló két utat átvág és egy furcsa értelmetlen háromszöget hagyva hátra.
Ennek a háromszögnek a csomópontjai:
-Déli csomópont:, az eredetileg az Őrhegy (Strázsahegy) alatt elvezető út és az eredetileg Szentivánra vezető út kereszteződése.
-Nyugati csomópont:, az Őrhegy (Strázsahegy) alatt elvezető út és az új postakocsi Bécsi út kereszteződése, a jelenlegi Ásvány műhely fölött az Őrhegy utca betorkolása a Piliscsabai útba.
Keleti csomópont:, az új postakocsi Bécsi út kereszteződése, az eredetileg Szentivánra vezető út kereszteződése (a mostani Fetter kocsma előtt
A fentieket azért részleteztem ennyire, mert szemléltetni kívántam a postakocsi út előtti állapotokat, amely az őseink tudatában hagyományozódhatott tovább. Ez a hagyomány öltött testet,- pontosabban utcanévben rögzült 1900-ban. Nyilvánvalóan addigra már itt is építettek házakat és nevet kellett adni az utcának.
Az már legyen további kutatás (és bizonyítás) tárgya, hogy a mai Várkert utca felé vezető út közül melyik lehetett a hagyomány szerint a „Vár” utca – a mai Őrhegy utca, vagy a mai dolomitbányába vezető földút.
Viszont fontosnak tartanám, ha a mai Várkert út előfutára a „Vár utcza.” volt, akkor most amikor lehetőség és elhatározás van, akkor ezt is tüntessük fel, mint ahogy nagyon helyesen a Piliscsabai út végén annak régi neve olvasható. Ezt a kulturális örökség magtartásának kötelezettsége kívánja tőlünk.
Az már csak döntés kérdése, hogy a keresztelőjében hivatalosan magyar Vár utcza nevet kapott utcát merjük-e Burg Strasse-nek nevezni, ahogy azt őseink a szóbeszédben használhatták. Bár én ebben nem mernék a német változat mellet dönteni, valamiért hamisításnak érzem. Bár ennek ellent mond, hogy mi ugye „Wohbejg”-nek hallottuk nevezni az Őrhegyet, a katonai térképen mégis Strázsahegy található, holott minden környékbeli hegy neve németül olvasható.
De hát titoknak is illik megmaradni.
Én ebbe belenyugszom.
Szeretettel üdvözöllek, és bocsánat, hogy ilyesmikkel zavarlak:
Pilisvörösvár, 2009. november 21.
Botzheim István
Kommentek kommentár nélkül...
rodosto1|2009. nov. 22. 0:39|3 komment, szólj hozzá te is!
szolgálati közlemény, az, ÉS, hogy, itturalkodó, megörökítessék, stílus, szellem
15. árpapa a seggnyaló
2009. 11. 17. 17:16
Nekem az a kitüntetés, hogy találkozhattam veletek, ismerhetlek bennetek, és hogy ez így van, abban része van szerintem a kitüntetettnek is.
16.
ReTRo
2009. 11. 17. 21:22
:))
17.
Texaco Benzin (Babett)
2009. 11. 17. 22:26
Gratulálok Édesapádnak, és minden elismerésem Kalimpamamié... és a tiéd!
18.
botzheim
2009. 11. 18. 1:00
gondola.hu 2006. szeptember 26.
"Dr. Deák Péter nemzetközi biztonságpolitikai szakértő telefonon tiltakozott az ellen, hogy őt egykori állambiztonsági tisztnek nevezik. Mint elmondta, azt sem tudja, mi az a KBH, annak ezredese soha nem volt."
2006. szeptember 26-án honlapunkon a Polgárok és Polgármesterek Szövetségének Sajtószolgálata közleményét mi is közöltük Újra aktívak az egykori állambiztonsági tisztek…- Íme a névsor… címmel. Az írás szerint a mai „kormánypártok a politikai elemzők mellett az Állambiztonsági Szervek volt munkatársai közül több ’hithű’ és mellettük elkötelezett személyt napjainkban is foglalkoztatnak.” Az írás állítja továbbá, hogy „Ezen operatív szakembereknek a feladata az ellenzéki pártok vezetőinek megfigyelése, családi helyzetének és vagyoni körülményeinek tanulmányozása, szükség szerint környezettanulmány készítése is.”
Az írás közli azon személyek listáját is, akik a fenti tevékenységet végzik. A felsoroltak között szerepel Tyekvicska Árpád is, mint „a BM III/II Csf.-ség volt alezredese, az SZDSZ szakértője”.
Tyekvicska Árpád hozzánk eljuttatott levele szerint ez az állítás teljességgel hamis, minden alapot nélkülöz. A helyreigazítást kérő Tyekvicska Árpád levéltáros, sosem volt a pártállami állambiztonsági szolgálat alkalmazottja, semmilyen minőségben és tisztségben, és nem az SZDSZ szakértője. Ebből következően nem is lehet köze az írásban szereplő személy tevékenységéhez.
A téves információ megjelentetéséért elnézést kérünk.
19.
árpapa
2009. 11. 18. 5:29
Ezt
nem hiszem el, az az aljas féreg Botzheim, idejön hajnalban és
belepiszkít a blogba, hihetetlen a bunkóságnak ez a megnyilvánulása.
Ez az ember egy várost irányít????
Szégyen!
Szégyen!
Sajnálom a hazámat, mi lesz itt még, van - e még mélység, ahová lehet süllyedni.?
20.
lehar
2009. 11. 18. 6:26
Nem
áll szándékomban botzheimmel még csak virtuális kapcsolatba sem
kerülni, hallgatnék akkor is, ha kizárólag magyar jelenségről lenne
szó, inkább elmondom, hogy normális társadalmakban ez úgy működik, hogy
a kormányváltás nem jelenti azt, hogy az előző rezsim szakembereit is
kiöntjük a fürdővízzel, ugyanis vannak szakmák, ahol az ott dolgoók
kiképzése hossú időt vesz igénybe, a megszerzett tapasztalataik pedig
nem egy kadenciára szólnak.
Aki érti érti, aki nem, az keressen
listát azokról, akiket szaktudásuk alapján a szocializmusban is
foglalkoztattak - és akkor teljes lesz a kép.
Egyébként meg undorító belepiszkítani valakinek az örömébe!!!
21.
lehar
2009. 11. 18. 6:49
Az utolsó előtti mondat helyesen: ... akiket szaktudásuk alapján, a Horthy érából átmentve...
22.
harunalrasid
2009. 11. 18. 8:07
botzheim egy undorító sváb tetű.pilisszentiván szégyene, hogy eddig megtűrték!
az meg, hogy mi az in-kal, és mit csinál, hogy jön ide?
ez a botzheim nem csak rosszindulatú, de idióta is.
23.
kalimpamama
2009. 11. 18. 8:13
Az hiányzik a névsor végéről, hogy birósági pr lett belőle, és azt a párom meg nyerte, Az ujságban kötelező volt meg jelentetni. Alaptalan vádakkal, lehet tehetetlenné tenni embereket. Sőt, meg betegetiteni.
24.
obsidian
2009. 11. 18. 8:22
ez nem lehet igaz:(
van akinek örömét leli abban, ha másoknak fájdalmat okoz?
drága kalimpa!
gratulálok édesapádnak
25.
imisti (látogató)
2009. 11. 18. 8:24
:))
26.
imisti (látogató)
2009. 11. 18. 8:26
Bolzheim!
Te teljesen elhülyültél,vagy csak az álarc csúszik egyre lejebb?!
27.
kalimpamama
2009. 11. 18. 9:05
Bocs. Az igazsághoz tartozik még, hogy első fokon fellebeztek, másod fokon rájuk vertek kétszázezer forint pénz birságot, amit ki is fizettek. Ez nem hiányzik a feljegyzésből.????
28.
kalimpa (szerkesztő)
2009. 11. 18. 9:08
Már látom aput, amitnt 78 évesen távcsővel figyeli a Pokorny, vagy a Viktor házát. :D
Te marha Botzheim, jellemzően primitív vagy! Apu egy kutató, tudod mijaz? Elméleti ember!
Igaz,
katasztrófákkal is foglalkozik, természeti katasztrófákkal, szerintem
te is az vagy, má megbocsáss, aztán biztonságpolitikával,
terrorizmussal, konfliktuselemzéssel. Nem távcső van a kezében, és nem
ad át titkos információkat mikrofilmeken ilyen szemüveges, újságot
olvasó, kalapos embereknek a kávéházakban. Mint a Stirlitz. :D
Ekkora állatot, mint a Botzheim, szegény, saknálom!
29.
kalimpamama
2009. 11. 18. 9:45
Intikém ! A Svábokat ne báncsd, ott is , itt is vannak gonosz emberek. Nekem sok sváb, cigány ismerősőm, jó barátom van. Én megvédem őket, mert szeretem.
30.
kalimpa (szerkesztő)
2009. 11. 18. 11:24
Ja télleg és mijaza KHMB vagy mi?
31.
kalimpa (szerkesztő)
2009. 11. 18. 11:26
Egyébként az egyetlen szakember volt Magyarországon, aki azonnal elmondta semmi értelme a háborúnak.
És egyébként az én lapomban jelent meg elsőre!
Kaptam is érte eleget!!!!!
32.
Salfonz
2009. 11. 18. 11:57
Gratulálok én is!
Becsületes családban felnőni, manapság halmozottan hátrányos helyzetűnek mondható.
Az, hogy ez a polgár és mesterei szövetség mint mond, az teljesen
indiferens, főleg ha kommentelő is hivatalból kapta meg ideológiai
alapon. (még szerencse, hogy Molnár O.kollégája ennyi szöveget már nem
tud értelmezni, neki más feladat jutott.)
(sajtószolgálat...oh)
33.
evalajos
2009. 11. 18. 18:10
Gratulálok még 1x, botzheimenek meg ennél nagyobb öröme sose legyen...Úgy látszik, az ő portája körül minden rendben van, ideje mint a tenger...méltatlan egy polgihoz, az ilyen hogy tud tárgyilagosan megítélni bármit is??? A büdös életben nem lesz becsületünk a nagyvilág szemében, a saját fészkébe piszkol még az is, aki tehetne a hazáért, mely mellesleg az övé is!!!!
34.
botzheim
2009. 11. 19. 2:29
Érdekes, Natinha még nem törölte, de itt is érvényes
"5.1.
én nem lakom itt, mások közé születtem, azok közé akiket Ti sohase
fogadtok el. Van saját helyem amit megfizetek, nincs szükségem ingyen
ebédre.
Látogatni járok Hozzátok, először itteni véleményekre való reagálás céljából, igazándiból Diurnuszaurusz bosszantott ide.
Outsiderként szívesen nyitok rátok ablakot, ajtót az áporodott levegő, a dekadens légkör kiszellőztetésére.
Ismerlek
benneteket, tudom, hogy nehezen tűrtök más véleményt, de türelmes
vagyok, tudom, hogy az előző ötven év során ehhez szoktatok hozzá, és
miután ma már nem csak a Ti véleményetek diktál ettől ingerlékenyek
Vagytok.
Annak viszont örülök, hogy mások elhallgattatására, már nem
a börtönök és a lefogás áll rendelkezésetekre, hanem csak a "DELETE"
gomb már szerencsére nem túl nagy hatalom a kezetekben.
Használjátok nyugodtan!"
35.
Hmmmm
2009. 11. 19. 13:03
botzheim!
anyád picsájával miért nem foglalkozol inkább?
36.
izomagyu
2009. 11. 19. 13:28
csatlakozom a 35. bejegyzéshez, csak a gombást hozzátéve
37.
harunalrasid
2009. 11. 19. 13:36
na, legalább tudjuk, hogy ki volt az a tetű, aki diurnust kicsinálta.
te elmebeteg barom!
egy delete gomb sokkal többre alkalmas mint hinnéd!
kinőtted magad a hokedli mögül és most itt fenyegetőzöl?
kevés vagy ahhoz, kisfiam, mint sünben a dauer, hogy ártani tudjál!
38.
Ágika (látogató)
2009. 11. 21. 7:10
botzheim!
tudom,
hogy (szerencsére) nem tudsz válaszolni, de elhiheted, egyáltalán nem
zavar, úgyis tudod, mire számíthatsz a magamfajtától, nemde? a helyzet
az, hogy amikor azzal vagdalkozol, hogy mi nem tűrünk más véleményt,
valójában magadra gondolsz, ugye? gondolj bele. ugye, hogy így van?
tudom, hogy magadnak bevallod, mert te is tudod, minden olyan gondolat,
ami eltér a tiedtől, a pokol tüzén fog égni a gondolkodóval egyetemben.
azt hiszem, ha te itt nem sértegetnél senkit, nem gyűlölködnél, csak a
saját örömödre írogatnád a gondolataidat, akkor soha senki egy szót sem
szólna hozzád. erre te mit teszel? megbántasz másokat, gyalázkodsz csak
azért, hogy kellemesen kiélhesd azon perverziódat, miszerint másokat
felpiszkálsz, azok dühösek lesznek és te még teszel rá pár lapáttal,
amennyit csak tudsz.
Betegesnek találom, hogy olyan helyre mész,
amit teljes szívből gyűlölsz, aminek lakóit és íróit megveted, lenézed
és te mégis ott vagy. szilárd lábakon állsz. szerintem eltévedtél, de
had kérdezzem meg, nem vagy véletlenül látens komcsi??? tudod, ez
pontosan olyan, mint amikor a homofób egész "véletlenül" besétál a
melegbárba. gyanús vagy te nekem. És hidd el, egy másodpercet nem
szánnék olyan korlátolt emberekre mint te (ellentétben veled, aki
nagyon is sok idot szentelsz a rohadt zsidó komcsiknak) HA, és itt van
az a HA amitől hangnemet váltok, szóval HA nem a nagypapámat vetted
volna arra a mocskos szádra, illetve mocskos kezedre, amivel begépelted
ezt a valótlan kis szösszenetet. Kinek képzeled magad, te utolsó
senkiházi, begyöpösödött álmagyar? Jössz itt bemásolt áltényekkel, azt
hiszed te vagy a jóságos atyaúristen, aki ítélkezhet mindenki felett,
és megmondhatja kinek hol van a helye a világban? Senki sem kérte, hogy
szellőztess ki. Tehetsz egy szívességet mindenkinek, de tudom, hogy te
nem arról vagy híres. Úgyhogy csak szimplán, menj a picsába, bébipöcs,
és élvezkedj máshol.
Boztheimet egyszer és mindenkorra kitiltotta Kalimpa
kalimpa|2009. nov. 19. 11:26|26 komment, szólj hozzá te is!
kalimpa
Csak annyit mondok: hányok!
nálam mindig nyitva az ablak, és az ajtó is, mindenki bejöhet rajta, aki kérdéseket tesz fel, vagy vitatkozni akar, és az is, aki csak úgy errejár.
Nem mondom, az rosszul esik, ha valaki az alakomra vagy a koromra tesz megjegyzést, de még ezt is túl szoktam élni.
Amit most Botzheim művelt, az minősíthetetlen!
De patkányokat, (szegény patkányok) nem is jó a példa, de nem jut eszembe olyan lény, akihez hasonlítani tudom, mert mindegyikben van valami, ami szeretnivaló, megérteni való vagy csuda, vagy ilyesmi.
(Az édesapámra tett megjegyzése
tipikus esete a mocsokságnak, ami sajnos már minden napos.
Megjegyezném, amellett, hogy én sem tudom mi az a KHBM vagy mi, hogy
apu világ életében kutató volt, elméleti ember, nem volt titkos
szolgálatok tagja, és miniszterelnöki tanácsadó sem volt soha, bár
adott tanácsokat minden kormánynak, de állandóan ingyen kapták a
tanácsokat sajnos, tanítványa volt többek között Simicskó, és Waxler
Tamás is. :D)
Aki ilyet tesz, hogy ismeretlenül vádoljon vaéakit , alap nélkül, és SS gyilkosozzon , (ráadásul, olyan embert, aki pincékben bujkált gyerekként a Holokauszt alatt), elegánsan távozik...., majd még vissza-vissza köp egyet..
Hát ez rettenetes, minősíthetetlen, embertelen és még sorolhatnám.
Jesszusom, mi lesz még itt!!
http://www.klubhalo.hu/modules.php?name=News&file=article&sid=181
ez meg itt egy interjú apuval, aki szeretne róla többet tudni!
Hozzászólások
Eddig 26 komment érkezett (
)
1.
ethnografus
2009. 11. 19. 13:07
Kalimpa, ez az ország tele van ilyen beteg emberekkel...
2.
Anton
2009. 11. 19. 13:13
.
3.
lehar
2009. 11. 19. 13:22
Kalimpa, csodálom, hogy eddig volt türelmed hozzá.
4.
harunalrasid
2009. 11. 19. 13:30
ott, helyben kellett volna - képletesen - eltaposni azt a férget.
a patkány ugyanis intelligens állat.
túl jó botzheimhez.
de talán még a csótány ia.
az meg nagy túlélő, sőt, mutációra is képes.
most képzeljetek el egy mutálódott botzheimet.
brrrrr...
5.
mikipapa
2009. 11. 19. 13:31
Az alakodra???? Megölöm!!!
(Nincs mosoly-jel, de nincs ám!)
6.
harunalrasid
2009. 11. 19. 13:44
kalimpamamának
mondom: valóban, a svábok rendes, dolgos emberek, nem véletlen a svábok
lakta települések tisztasága, gazdagsága, kultúrája, baranyától pest
megyéig.
a pilisi, dunakanyari un. donauschwaben-ek mindíg is kitüntetett helyet foglaltak el a történelemben.
DE!
ez az embernek látszó, botzheim nevet viselő troglodita nem tartozik közéjük.
igazából számomra az indítékai ismeretlenek.
mi vezet egy botzheim-félét olyan messzire, hogy így lealjasodjon?
+ még annyira idióta, hogy eldicsekszik diurnus kicsinálásával!
szebb jövőt, ezekkel?
ugyan, kérem!
7.
obsidian
2009. 11. 19. 13:47
képtelen vagyok megérteni az ilyen rosszindulatot
8.
jus
2009. 11. 19. 14:10
Kalimpa!
Egyik
Botzheim bejegyzéséhez szóltam nemrég hozzá, kiegészítettem azzal, hogy
ha nem is éppen német, de svábok lakta településen, önmagukat hűde
keresztények között ért a legdurvább aniszemita, rasszista gyűlölködés.
Gondoltam, Botzeim tudja, hogy éppen kis városkájában volt ez, de
cinikusan annyit válaszolt, ja, azokat ismerem, németek és
reformátusok, azok ilyenek.
Én akkor kiirtam az emberek közül Botzeimet.
Lépj
túl rajta, tegnap Nyica, ma te, holnap én, mindnyájunkra sor kerül, de
mi ezektől sokkal erősebbek vagyunk, mert van tartásunk. Erre gondolj.
Rendben?
Itt van egy adalék a társaságnak az igazsághoz való viszonyáról (a szerző):kérem figyelni a dátumot korábbról való, erre hivatkozott jus bloger.
7.
botzheim (szerkesztő)
2009. 10. 27. 12:21
Örömmel
értek Veletek egyet, bár motoszkál bennem nem vagyok-e elfogult, de hát
én másodikként minden este az ő híradójukat nézem.
Ha van reményünk az európai társadalmi berendezkedés és stabilitás terén akkor az a Szövetségi Köztársaság.
ad.4
:sejtem hol járhattál. Nekik semmi közük Európához a németekhez,
kihasználják a református templomot és valójában a helyi maffia
gátlástalan hatalomszerzéséért álcázva működnek. Nefelejcs hozzászólása
is ezt igazolja.
( Beszúrás vége)
9.
Astrodust
2009. 11. 19. 14:26
Apád blogolt öregdiák nicken?
10.
Astrodust
2009. 11. 19. 14:31
9+
örgedeák
11.
Toszmegosztis
2009. 11. 19. 14:42
kalimpa, hányjunk együtt, nekem is olyanom van
12.
trixi
2009. 11. 19. 14:52
Kalimpa, igazad van!
Én sajnálom!
13.
Freewolf
2009. 11. 19. 15:02
Természetesen számíthatsz a szolidaritásomra! Megértem a keserűséged, de fel a fejjel! Aranyos vagy és szeretünk! :-)
14.
árpapa
2009. 11. 19. 15:03
Csatlakozom Mikipapához!
Botzheim
annyiban döbbenetes számomra, hogy vezető ember, állítólag értelmiségi,
hatalom van a kezében, és ez így aggodalomra ad okot a jövőnket
illetően.
15.
harunalrasid
2009. 11. 19. 16:32
árpapa:
aggódjon miatta pilisszentiván közössége.
még mikipapa van a legközelebb hozzá, igaz, ő is sváb településen:)
16.
georgia41
2009. 11. 19. 16:55
Messze ívben elkerülni, aki csak erre képes, ki tudja, miért? Önmagát utáltatta meg itt minden jóérzésű emberrel, akik Téged és családodat hatalmas tisztelettel és szeretettel vesznek körül.
17.
Rőzseszín
2009. 11. 19. 16:58
helyesen tetted
18.
Astrodust
2009. 11. 19. 17:04
10+
:D
Kalimpálok.
Öregdeák, akartam írni:D
19.
natinha
2009. 11. 19. 17:55
kalimpa, igazad van
20.
nyica
2009. 11. 19. 18:22
Esélytelen veled szemben. ne aggódj!! erősebb vagy kalimpbébi,,,nyugi.
nyic
21.
12szer
2009. 11. 19. 19:22
:((
22.
harunalrasid
2009. 11. 19. 19:28
véd- és dacszövet van, kalimpa!
23.
kopacsi
2009. 11. 19. 19:29
Emlékeztek
rá, mennyre fel volt háborodva, amikor betettem Apám élményét az
1967-es Izraeli háboruról, és abban az volt, hogy annak ellenére, hogy
Solymár egy közismerten antiszemita település .....stb. ? Kikéret
magának a svábok nevében. Na, ezek szerint nem kellett volna.
Kalimpám, ha elfogadod, itt a kezem, Veled tartok.
24.
mikipapa
2009. 11. 19. 21:16
Nem értem. A Pici kiskutyánk anyukája is pilisszentiváni volt, Ebekura nyugosztalja, de rajta nem vettem észre effélét. Hiába, ahány állat, annyiféle.
25.
evalajos
2009. 11. 20. 17:51
Ideje volt!
26.
nahima (látogató)
2009. 11. 21. 8:57
arról
nem is beszélve, hogy a miniszterelnöki tanácsadó fogalma, mint olyan,
nem is létezik. talán a kormánytanácsadóra tetszett gondolni (már az
eredeti cikk írója), de az meg egy köztisztviselői rang, szóval inkább
ne firtassuk.
keverik a szezont a fazonnal. nagyon hiteles hírforrás lehet ez a polgármesteres lap...
Írja
A címbeli kérdésre keresem a választ. A mi különösen nem izgatna, ha tegnap, Európa jelentős ünnepén –a berlini fal lebontásának huszadik évfordulóján nem vágják az arcomba a NÉPSZABADSÁG hasábjain Kertész Imre „vallomását” születési országáról, viszonyát ennek az országnak –amely a hazám- polgáraihoz. Tehát magyar állampolgárok, ill. a budapesti lakosok megint megkapták az antiszemita bunkót. Egyszerű magyarként el kell viselnem a Nobel díjas minősítést, tulajdonságaim: „… hazugság és az elfojtásra való hajlam.”
„Vétkesek közt cinkos, aki néma”, tehát én most szólok.
Ahhoz, hogy olvasóim értsék emocionálisan hogyan érintett ez a kifakadás engem, most a Kertész Imre interjú sorait átírom, ha úgy tetszik „pozitívba fordítom, mint egy fénykép negatívjáról készült pozitív papírképet.
"Én nem arabirtásról szóló-irodalmat, hanem regényeket írok"
Szerző: képzelt
riporter 2009. november 10.
Beszélgetés az egyetlen
fekete afrikai Nobel-díjas író Wole Soyinkaval választott hazájáról, Tripoliról,
szerzői hitvallásáról, és a zsidó totalitarizmusról szerzett tapasztalatairól.
Képzelt riporter: Tisztelt Wole Soyinka, Ön november 9.-én lesz annyi éves.
Ezen születésnap alkalmából a legszebb ajándékot mégsem Ön, hanem valaki más
kapja.
Wole
Soyinka: Igen? És ki lenne az?
Képzelt riporter: Tripoli városa.
Mert Ön még mindig a falai között él.
Wole
Soyinka: De mit is beszél Ön - én egy Tripoli
vagyok!
Képzelt riporter: Furcsa, valahol én azt olvastam, hogy Ön Jeruzsálemből
származik....
Wole
Soyinka: Kedvesem, Ön túl sokat olvas.
Engedje nekem a következőt mondani: Én egy nagyvárosi ember vagyok - mindig is
az voltam. A nagyvárosi ember nem köthető Jeruzsálemhez. Az a város teljesen afrikanizálódott.
A nagyvárosi ember az Tripoliba való!
Képzelt riporter: Mi az, ami Önt itt így magával ragadja?
Wole
Soyinka: Erre én Önnek több mindent tudnék mondani. Engedje
meg, hogy ebből két dolgot emeljek ki. Tripoli a világ legzeneibb metropolisza.
Ez az egyik ok, amiért itt élek. Amikor még Jeruzsálemben laktam, akkor a zenehallgatásra egy
kis tranzisztoros rádiókészülékkel a fürdőszobába kellet vonulnom. Ott volt
ugyanis csak jó a vétel. Itt három operaház van, melyeket én bármikor
felkereshetek. Ehhez jönnek még a nagyszerű filharmonikusok. Ezek egy
zenerajongó számára paradicsomi állapotok. És itt van még a város nyugalmas
urbánus atmoszférája. Éppen itt, Djerbaban. Amint egy kicsit szép az idő, az
emberek kitódulnak az utcára, és kiülnek a kávéházi teraszokra. Ott olvasnak,
esznek, isznak és flörtölnek. Nyáron Tripoli egy nagy nyilvános wellness vidék.
De mit is beszélek én: ez egy szauna, ahol az ember jól érezheti magát.
Mindenki azt tesz, amit akar, és ezt a világ legtermészetesebb módján teszi. Itt
nincs stressz, és nincs agresszió. Az emberek barátságosak egymással, és velem
is. Én ezt az első pillanattól fogva így éltem meg, és így van ez mindmáig.
Képzelt
riporter: És ezzel Jeruzsálem nem tud
versenyezni? Amikor Ön nekem tíz évvel ezelőtt megmutatta a várost, akkor az
élet ott is színes és vidám volt.
Wole Soyinka: Ez Önnek, a turistának tűnt így. De ez csak a külcsín volt. Én éppen tíz napja voltam ismét ott. A helyzet az elmúlt tíz évben folyamatosan romlott. Szava a jobboldali szélsőségeseknek, illetve az filoszemitáknak van. A zsidóságság régi terhei - a hazugság és az elfojtásra való hajlam - jobban érvényesülnek, mint eddig bármikor. Izrael háborús szerepe, Izrael és a terrorizmus, Izrael és a cionizmus: mindez nincs feldolgozva, mindezt csak kozmetikázzák és szépítgetik.
Képzelt riporter: Ön Jeruzsálemben született, ott töltötte a gyerekkorát, és a Quantanamoi koncentrációs táborból való szabadulása után is oda tért vissza. Itt születtek az Ön művei, melyekért Önt irodalmi Nobel-díjjal tüntették ki. Mindezek élén áll a regénye, melyet Ön 12 évi munka után 1975-ben fejezett be, és amely akkor jelent meg. Nincs ebben a gazdag irodalmi hagyományokkal rendelkező Izraelben semmi, amihez kötődést érezne?
Wole Soyinka: Én az afrikai kultúra terméke vagyok. Egy dekadens, ha így akarja. Egy gyökértelen. Ne kössön engem Izraelhez. Elég az, hogy engem az Ön honfitársai arabbá tettek. A faji és a nemzeti hovatartozás számomra nem érvényes. És hogy rátérjek az Ön által említett gazdag zsidó irodalmi örökségre, elárulnék Önnek valamit: a palesztin megszállás évei alatt egyetlen államilag engedélyezett könyvet se olvastam el. Az én ízlésemnek ez nem felelt meg. Ha ezzel időnként meg is próbálkoztam, mindig kifordult a gyomrom. Természetesen van azért néhány zsidó szerző, akiket én igen tisztelek. Ők a nyelv csodálatos művészei, dekadens, játékos alakok, akiknek a neve Önöknek itt, képzelt riportiában nem sokat fog mondani: például Efraim Kishon, vagy Eszti G. Chaim aki kortársa volt. Mindketten ugyanakkor nagyszerű esszéírók is voltak...
Képzelt riporter: Ön Kobi Oz-t is elfogadja?
Wole Soyinka: Kobi Oz naplóit igen kiválóknak tartom. A regényeit - mivel nem érik el a modernek színvonalát - már nem annyira. Izraelben az irodalmi modernek nem léteztek. Ezt csak jóval a háború után Efraim Kishon és én pótoltuk be, majd jöttek a posztmodernek, mint Rami Saari. Amikor én még fiatal voltam, amikor íróvá lettem, akkor én az afrikai - mindenekelőtt az arab - irodalmat olvastam.
Képzelt riporter: Mi gyakorolt Önre különösen nagy befolyást?
Wole Soyinka: Minden vitán felül Najib Mahfuz az arab irodalom kiemelkedő alakja, az arab és egyben az egyiptomi regényirodalom megteremtője és meghatározó alakja - megváltoztatták az életemet.
Képzelt riporter: Éppen az arabellenes karikatúráival ...
Wole Soyinka: Engem nem a hitvallás, hanem az esztétika érdekelt. És tegyük a kezünket a szívünkre: olyan újgazdag, felvágós arabok, akiket Najib Mahfuz a művében bemutatott, igenis léteztek. Miért kellene akkor a szerzőt szemrehányással illetnünk?
Képzelt riporter: Guantánamo után ezt már nem lehet ilyen könnyen venni.
Wole Soyinka: Ez lehetséges. De engem nem zavar. Ön tudja azt, hogy az arabgyilkolásról igen öntörvényűen gondolkodom. Én - mint Najib Mahfuz is - egy nemarab arab vagyok, és térünk rá a kollektív identitásra. Ez nekem nem fekszik. Én nem szeretem a zsidózenét sem. Az arab zene pedig unalmas.
Képzelt riporter: És Ön mégis sok könyvében írt a Guantánamóról.
Wole Soyinka: Én azért írtam az arabirtrásról, mert ezt az egyedi tapasztalatot - a 20. század egyik központi tapasztalatát - Guantánamóban megszerezhettem. Gondolja csak meg: micsoda tőke is ez! De én nem írtam arabirtásról-irodalmat, én regényeket írtam! Én professzionális író vagyok. Én minden sikerült mondatnak, minden találó szónak örültem. Az én büszkeségem mindenkor, és mindenekelőtt művészeti volt.
Képzelt riporter: Ez az oka annak, hogy az arabok kiirtásáról nem erkölcsi oldalról írt?
Wole Soyinka: Többek között ez is az oka. És ehhez jön még valami: a megkísérelt pusztítást, a 20. század rasszista filoszemitizmusát izoláltan vizsgálni. Ezt a korszak nagy tapasztalatával - a terrorizmussal - együtt kell látni. És a terrorizmusnak a zsidó uralommal nem lett vége. Egy olyan ország, mint Izrael példáján látható az is, hogy az filoszemitizmus a zsidókkal nem tűnt el.
Képzelt riporter: Annak, aki az Ön könyveit olvassa, annak azonnal feltűnik a speciális - ironikus, gúnyos, szarkasztikus - Wole Soyinka -hang. Ön ezt a stílus fáradtsággal dolgozta ki, vagy erre is érvényes az Ön mottója "Le style c'est l'homme" („A stílus maga az ember")?
Wole Soyinka: Igen, az én természetem tényleg ilyen.
Képzelt riporter: A bevezetésben születésnapi ajándékról beszélgettünk. Van valami amit különösen szeretne erre a születésnapjára?
Wole Soyinka: Én a következőket kérném magamnak, amit minden embertársamnak is kívánnék: békét és kultúrát.
Nna, most már azonos érzelmi hőfokon vagyok a velem egyet nem érteni akarókkal! Értem én Kertész Imrét, ő tudja , hogy olyan lapoknak, mint a Die Welt, lapos dolgokat nem lehet előadni, Azt a valódi európaiak sem teszik, persze az más kérdés, hogy tehetség és kultúra, valamint elegancia kérdése, hogy valami eredendően elegánsan menjen, át- ahhoz születni kell . Az epigonok erőlködése izzadságszagú, mint ez a nyögvenyelő riport is volt.
Még mindig érvényes az a szólás, hogy „nem mindegy, hogy okos ember hülyéskedik, vagy hülye ember okoskodik”.
Döntse el az olvasó,
Kikapcsolódásként megtekinthető a Late Night Show műfajban az elegáns szellemes
Harald Schmidt műsora csütörtökönként háromnegyed tizenegykor az ARD- n az ottani
királyin és előtte az alpári, földhözragadt Fábry a magyar RTL-n.
És hasonlóan szagos Kertésznek a magyarázkodása az újabb, -vélhetően megrendelt- utóriportban a Die Weltben:
Az íróval ezúttal is az a Tilman Krause beszélgetett, aki az újság november 7-i számában megjelent interjút készítette. "A Nobel-díjas író élesen bírálta országát" - emelte ki a beszélgetés alcímében Krause, emlékeztetve: a múlt szombati, az író 80. születésnapja alkalmából készült interjúban Kertész Berlinhez fűződő viszonyáról, a holokauszt általa történt irodalmi feldolgozásáról, írói példaképeiről és a mai Magyarországhoz fűződő "feszült viszonyáról" beszélt. Ez utóbbival kapcsolatos kijelentéseit hevesen vitatják az országban - állapította meg a bevezetőben Krause.
Arra a felvetésre válaszolva, vajon a magyarok nem viselnek-e el semmiféle kritikát, az író kijelentette: "Mindenesetre vezető magyar médiumok, mint a Népszabadság és a Magyar Nemzet napilapok vagy a 168 óra című hetilap internetes kiadásukban meghamisítva adták vissza beszélgetésünket. Abból a megfogalmazásomból, hogy a szélsőjobboldal és az antiszemiták a hangadók (Rechtsextreme und Antisemiten haben das Sagen) az lett, hogy Magyarországon a szélsőjobboldal és az antiszemiták uralkodnak.
Itt álljunk meg, mert Nobel díjas hazugságnak lehetünk undorral teli hangulatban a tanúi. Ugyanis itt véletlenül a Népszabadság pontosan fordított: „Szava a jobboldali szélsőségeseknek, illetve az antiszemitáknak van.”
Ezt szószerinti hű fordításnak tekinthetjük
Vagy azt a megállapításomat, hogy a magyarok régi káros szenvedélyei, a hazugság, a dolgok elfojtására irányuló hajlamuk ugyanúgy jelen vannak, mint korábban (Die alten Laster der Ungarn, ihre Verlogenheit und ihr Hang zum Verdra:ngen, gedeihen wie eh und je"), úgy rövid ítették le, hogy Magyarország a hazugok országa.
Újabb megálló, mert Nobel díjas hazugság folytatódik .
Ugyanis itt megint a Népszabadság fordított pontosan: „A magyarság régi terhei - a hazugság és az elfojtásra való hajlam - jobban érvényesülnek, mint eddig bármikor.”
Ezek természetesen olyan kritikus pontok, amelyekre a magyarok érzékenyen reagálnak, a fordítások azonban apodiktikusabban csengenek, mint ahogy fogalmaztam." (A Népszabadság hétfői számában berlini tudósítónk így fordította a leginkább kritizált mondatot: Magyarországon a szélsőjobboldal és az antiszemiták uralják a közbeszédet - a szerk.)
Innen kezdve Kertész Imre neve az összevissza zagyváló, ócska kifogásokkal, átlátszó hazugságokkal operáló vénasszony szerepébe került.
Kertész igennel válaszolt a Die Welt újságírójának arra a kérdésére, vajon az a gúny, amellyel újra és újra kollektív identitásokról beszél, egy tabu megdöntését jelenti-e honfitársai számára? "A magyarok nem ismerik az iróniát - a képzetteket kivéve" - tette hozzá az író.
Ez az egyre zűrzavarosabb szánalmas magyarázkodási katyvasz kíváncsivá tett az eredeti
interjú megismerésére. Ugyanis bedőltem a népszabadság trükkjének és csak az ő
fordításukat olvastam eddig.
Megkerestem az eredetit:
„Imre Kertész
"In Ungarn haben Antisemiten das Sagen"
5. November 2009, 16:12 Uhr
Er hat Konzentrationslager überlebt, den Kommunismus erlebt und fühlt sich jetzt glücklich in Berlin. Zu seinem 80. Geburtstag sprach WELT ONLINE mit Literaturnobelpreisträger Imre Kertész über das "balkanisierte" Budapest und seine Erfahrungen mit Totalitarismus und Holocaust.
WELT ONLINE: Verehrter, lieber Herr Kertész, am 9. November werden Sie 80 Jahre alt, aber das schönste Geschenk zu diesem Geburtstag bekommen nicht Sie, sondern jemand anderes.
Imre Kertész: Ach ja? Wer denn?
WELT ONLINE: Die Stadt Berlin! Weil Sie immer noch in ihren Mauern leben.
Kertész: Aber was reden Sie da – ich bin ein Berliner! „
Íme egy Nobel díjas eredetiség: „ich bin ein Berliner!” gyenge Kennedy utánérzés. Már senki sem veszi be.
A Népszabadság szerecsenmosdatott változatának már a címében sincs semmi köze az
eredetihez:
"Én nem holocaust-irodalmat, hanem regényeket írok"
Szerző:
Tilman Krause 2009. november 7.
Beszélgetés az irodalmi Nobel-díjjal, és Welt-díjjal kitüntetett Kertész
Imrével választott hazájáról, Berlinről, szerzői hitvallásáról, és a
totalitarizmusról szerzett tapasztalatairól.
Die Welt: Tisztelt Kertész úr, Ön november 9.-én lesz 80 éves. Ezen
születésnap alkalmából a legszebb ajándékot mégsem Ön, hanem valaki más kapja.
Kertész Imre: Igen? És ki lenne az?
Die Welt: Berlin városa. Mert Ön még mindig a falai között él.
Kertész: De mit is beszél Ön - én egy berlini vagyok!
Nem kell ahhoz németül tudni, hogy hamis a Népszabadság címe is:
Die Welt: "In Ungarn haben Antisemiten das Sagen"
Népszabadság: „"Én nem holocaust-irodalmat, hanem regényeket írok"
Akkor most milyen hamis játszmának vagyunk az áldozatai?
Szerecsenmosdatás, vagy pancser összejátszás?
Bármelyikről is létlégyen szó én most mondom ki:
Mi közöm Kertész Imréhez?
Semmi!!!
Megünnepeltük, felköszöntöttük:videó itt található
Luca és az ő tortái
elsőre nemsikerült:
Csak elfújták..